Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 169. § szerint 2013. január 1-jétől a számla kötelező adattartalma a következő:
Valamennyi pénztárgép használatra kötelezett olyan adóalany, aki/amely bizonylatadási kötelezettségét online pénztárgéppel történő nyugtaadás helyett részben vagy egészben számla kibocsátásával teljesíti, köteles az általa a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységhez kapcsolódóan kibocsátott valamennyi számláról adatszolgáltatást teljesíteni az adóhatóság felé.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) 123. §-a rendelkezik az előzetesen felszámított adó megosztásáról.
tevékenységének és a pénztári tagsági jogviszonyban közreműködő ügynök tevékenységének áfarendszerbeli megítélése [az Áfa törvény 86. § (1) bek. a) pontjához]
[1959. évi IV. törvény 320. § (1)–(2) bekezdése; 1992. évi LXXIV. törvény 8. § (1) bekezdése, és a (2) bekezdésének b) pontja, 13. § (1) bekezdésének 1. pontja]
a Magyarországon gazdasági céllal nem letelepedett, de az Áfa törvény hatálya alá tartozó adóalanyoknál a kiutalás előtti áfa ellenőrzések elvégzésének elősegítéséről
a belföldön nem letelepedett adóalanyokat Magyarországon megillető általános forgalmiadó-visszatéríttetési jognak, valamint a belföldön letelepedett adóalanyokat az Európai Közösség más tagállamában megillető hozzáadottérték adó-visszatéríttetési jognak érvényesítésével kapcsolatos elektronikus eljárás szabályairól
az általános forgalmi adó bevallás általános szabályairól, valamint a gyakorított elszámolási lehetőségének engedélyezéséről szóló 3005/2012. NAV útmutatóval módosított 3001/2012. NAV útmutató módosításáról
a Magyarországon gazdasági céllal nem letelepedett, de az áfatörvény hatálya alá tartozó adóalanyoknál a kiutalás előtti áfa ellenőrzések, illetve bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzések elvégzésének elősegítéséről
az egyes általános forgalmiadó-mentes termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz kapcsolódó utólagos adó-visszatéríttetési jog érvényesítésének, valamint a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, továbbá az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tisztviselői jövedéki adó-visszaigénylésének eljárási szabályairól
a Magyarországon gazdasági céllal nem letelepedett, de az áfatörvény hatálya alá tartozó adóalanyoknál a kiutalás előtti áfa ellenőrzések elvégzésének elősegítésére
a Magyarországon gazdasági céllal nem letelepedett, de az áfatörvény hatálya alá tartozó adóalanyoknál a kiutalás előtti áfa ellenőrzések elvégzésének elősegítéséről szóló 7006/2010. (AEÉ 11.) APEH irányelv módosításáról
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 16. § (1)-(2) bekezdései, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 280. §-a, 430. § (2) bekezdése
Az általános forgalmi adó (áfa) visszaigénylése szempontjából nincs jelentősége a gazdasági esemény végbemenetelének vagy a felperes jóhiszemű eljárásának a számla befogadása során, ha a számlakibocsátó a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásával nem rendelkezik, vagy a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásában a számlák nemszerepelnek és a számlatömb beszerzéséről bizonylat nem áll rendelkezésre.
[Az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 13.§ (1) bekezdésének 16-18. pontjai, az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 96.§ (3) bekezdése, valamint a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet (R.) 1. §-a és 4. §-a]
Rovat: bírósági gyakorlat, Alrovat:Art, Formátum: Html file
[1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, 44. § (5) bekezdése; a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdése, 166. § (2) bekezdése]
Rovat: bírósági gyakorlat, Alrovat:Art, Formátum: Html file
[1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, 44. § (5) bekezdése; a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdése, 166. § (2) bekezdése]
Az ingatlan eladója és a haszonélvezeti jog vevője között nem valósul meg termékértékesítés, ezért az ingatlanértékesítésről kiállított, a haszonélvező nevét is tartalmazó számla általános forgalmi adó tartalmát a haszonélvezeti jog jogosultja nem igényelheti vissza.
Nem minősül a számla tartalmilag hitelesnek, és az adólevonási jog gyakorlására nem jogosít fel, amennyiben az adózóval szerződő egyéni vállalkozó a kézi erővel elvégzendő napraforgó-kapálást – a munkában való személyes közreműködése nélkül – a személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkező, így a gazdasági esemény megvalósítására képtelen alvállalkozónak adja tovább, és az adózó sem az egyéni vállalkozó munkavégzését, sem a személyi és tárgyi feltételek meglétét nem ellenőrzi.
A közraktári jegyek árujegyeinek üres forgatásával is elveszíti a rendelkezési jogot a tulajdonos forgató az árujegyekben érintett közraktári készletek felett, így nem jogosult arra, hogy a közraktár felé fennálló tartozását – melyet a közraktár egy másik adózóra bizonytalan követelésként engedményezett – később akként rendezze, hogy pénzbeli teljesítés helyett a szóban forgó közraktári készlet tekintetében követelés-kivásárlás címén számlát állít ki az engedményes adózó felé.
Erre tekintettel az engedményes adózó a követelés-kivásárlásáról kiállított számla alapján nem jogosult az adólevonási jog gyakorlására.
Az ingatlan értékesítéshez kapcsolódó speciális szabályok csak akkor alkalmazhatók, ha nem áll fenn egyéb jogcímen, adott esetben az önálló tevékenység utáni adófizetési kötelezettség. Amennyiben a jogügyletben nem a konkrét ingatlan értékesítése a kizárólagos cél, hanem ingatlanok éveken át tartó rendszeres értékesítésén keresztül bevételek szerzése, akkor a személyi jövedelemadóról szóló törvény általános-, azon belül az önálló tevékenységre vonatkozó szabályai az irányadók.
A gazdasági tevékenység megvalósulása, és az áfa alanyiság akkor állapítható meg, ha valaki bevétel elérése érdekében, saját nevében rendszeresen/üzletszerűen értékesítést végez. Amennyiben az általános forgalmi adóról szóló törvény ezen kritériumai teljesülnek, nem kell további jogszabályok további rendelkezését feltárni az áfa fizetési kötelezettség megállapíthatóságához.
Az adóhatóságnak, illetve az adóhatározat felülvizsgálatát végző bíróságnak objektív körülmények alapján kell megállapítania, hogy a számlabefogadó tudta-e, vagy kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna, hogy beszerzésével áfa-kijátszást megvalósító ügyletben vesz részt. Önmagában az a körülmény, hogy a terméket átadják és ezért a számlabefogadó az ellenértéket megfizette, nem igazolja, hogy az értékesítések a számlák szerinti felek között teljesültek. Az a körülmény, hogy a számlabefogadó nem szolgáltat megfelelő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a számlában feltüntetett árut a számlakibocsátótól szerezte be, és azt az adóellenőrzés sem tudja megállapítani, ugyanakkor az adóhatóság termékmérleg felállításával igazolja, hogy a számlakibocsátó nem rendelkezett a leszámlázott árualappal igazolja, hogy a számlabefogadónak tudnia kellett volna, hogy a számlakibocsátótól a megvásárolt áru nem származhat. Ezen körülményeket nem befolyásolja az a számlabefogadó által hangsúlyozott körülmény, hogy a gazdasági esemény szerződésszerűen megtörtént és a teljesítés – a teljesítő személyétől függetlenül – tényszerűen ellenőrizhető.
Az adóraktári áru „útjának” nyomon követhetőségét a jövedéki jogszabályok nagyon szigorúan szabályozzák. A felperes olyan áru beszerzése után kívánt áfát visszaigényelni, amelynek hollétét és tulajdoni helyzetét objektív tények alapján lehetett megállapítani. E szerint viszont az áru egyértelműen nem volt a számlakibocsátó tulajdona. Az adóraktár a számlakibocsátót nem is ismerte. A számlán szereplő jogügylet nem az ott feltüntetett felek között ment végbe, a számla súlyos tartalmi hibában szenved, hiteltelen, így adólevonásra alkalmatlan. „Feltételezésekre”, az adóraktáron belüli egyébként dokumentumokkal nem igazolható tulajdonosváltásra, döntést alapozni nem lehet.
I. Az Art. 1. § (7) bekezdése azt a tartalmat hordozza, hogy a felek által megjelölt szerződésfajtától eltérő, vagy azzal nem egyező valódi szerződéstartalomnak, illetve a ténylegesen végbement gazdasági eseményeknek megfelelő adekvát adókötelezettség megállapítható legyen, függetlenül attól, hogy a felek szándéka egyébként közvetlenül adókikerülésre irányult-e vagy sem. A közigazgatási eljárásnak és pernek nem tárgya a felek szerződéskötést motiváló szándékainak, gazdasági érdekeinek és egyéb megfontolásainak feltárása, a szerződések Ptk. szerinti minősítése, mivel ez nem hat ki az adóalany azon konkrét adókötelezettségének megállapítására, ami a valóságban is végbement tényleges gazdasági eseményen és annak adójogi konzekvenciáin alapul.
II. A régi és az új Áfa tv. szabályozása – a közösségi joggal egye-
zően – következetes és egységes abban, hogy az áthárított adó összeget tartalmazó számla áfa fizetési kötelezettséget keletkeztet akkor is, ha egyébként a termékértékesítés, szolgáltatatás nyújtására ténylegesen nem került sor.
III. Ugyanazon felek közötti azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyekben a Legfelsőbb Bíróság, mint az egységes jogalkalmazás letéteményese nem hozhat a korábbitól eltérő tartalmú döntést, ha a korábbi megfelelt a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, és az e tárgyban követett egységes bírói gyakorlatnak.
A termékértékesítés mögött meghúzódó, az ügylet puszta finanszírozásában megvalósuló, adóelőny elérését célzó ügylet nem teljesíti az áfa törvény szerinti gazdasági tevékenység objektív feltételeit, így az ilyen esetben termékértékesítésről kiállított számlára alapított áfa levonási jog jogszerűtlen.
I. Az adólevonási jog gyakorlásának időpontját illetően a konkrét adóalanyok közötti gazdasági esemény tényleges megvalósulását tükröző teljesítési időpont az irányadó. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a beruházás megkezdésére még az új általános forgalmi adóról szóló törvény hatályba lépése előtt sor került, mivel annak átmeneti rendelkezése egyértelműen és kifejezetten ahhoz köti a régi általános forgalmi adóról szóló törvény szabályainak alkalmazhatóságát, hogy az adófizetési kötelezettség, illetve adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig keletkezzen. A 2008. január 1-jét követő teljesítési időponttal kibocsátott számlákban szereplő általános forgalmi adóra nem lehet engedélyezni az adó-visszatérítést.
II. A hatályos általános forgalmi adóról szóló törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné az áfa-visszatérítés engedélyezését a Magyarországon megvalósuló beruházás, külföldről származó pénzbeni segélyből, adományból finanszírozott beszerzéseiben előzetesen felszámított áfa tartalom tekintetében.
I. Az áfa levonási jogát gyakorolni kívánó adózótól „ésszerűen elvárható”, hogy olyan személyekkel kösse meg ügyleteit, akik jogosultak a számlakibocsátók képviseletére, mint ahogyan az is, hogy tájékozódjon a másik gazdasági szereplő felől, akitől termékeket vagy szolgáltatásokat kíván beszerezni annak érdekében, hogy képes-e vagy sem teljesítésre, különösen akkor, ha a számlakibocsátó a székhelyén, telephelyén fellelhetetlen, elérhetetlen, és a számlák szerinti időpontokban bizonyítottan nem végez tényleges, valós gazdasági tevékenységet.
II. Önmagában az Európai Bíróság ítéleteire való hivatkozás nem teremt alapot keresetnek helyt adó döntés meghozatalára, mivel az EUB ítéletei mindegyikében részletezi az adóhatóság és a nemzeti bíróság által vizsgálandó körülményeket, amelyek értelemszerűen nem minden ügyben azonosak, eltérőek lehetnek az adott gazdasági események, számlák szerinti szereplők és egyéb – az adólevonási jog gyakorlása jogszerűségének megállapításához szükséges – adatok tekintetében.
III. Az alperes határozatában, illetve a jogerős ítéletben megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásra is irányadó, amennyiben az hiánytalan, iratszerű, a bizonyítékok helytálló mérlegelésén alapul, illetőleg a jogerős ítélet esetében megfelel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A Közösségen belüli beszerzéskor fizetendő általános forgalmi adó befizetésének elmulasztása adóelőny lehet a láncolatban vevőként szereplő adózónak, ezért az ilyen beszerzéseknél megfelelő fokozott gondossággal kell eljárnia.
I. Szabályszerűen tagadja meg az adóhatóság az adólevonási jog gyakorlását attól a számlabefogadótól, aki/amely annak ellenére, hogy az ügylet tekintetében szabálytalanságra utaló körülmények merültek fel, nem teszi meg az észszerűen elvárható intézkedéseket annak érdekében, hogy áfacsalás részesévé ne váljon.
II. Az áfalevonási jog megtagadhatóságának feltétlen tilalma nem képezi részét az Európai Unió Bírósága gyakorlatának. Az ügyben eljáró nemzeti bíróság feladata, hogy az Európai Unió Bírósága által kidolgozott teszt alkalmazása útján őrködjön a megtagadás szabályszerűsége felett.
Rovat: jogalkalmazás, Alrovat:Áfa, Formátum: Html file
[Áfa-törvény 7/A. § (8) bekezdése, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény]
