az egyes általános forgalmiadó-mentes termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz kapcsolódó utólagos adó-visszatéríttetési jog érvényesítésének, valamint a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, továbbá az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tisztviselői jövedéki adó-visszaigénylésének eljárási szabályairól
a lakásszerzési kedvezmény adó-visszaigénylésének és visszafizetésének lebonyolításáról, valamint az ingatlanértékesítésből származó jövedelem
2008. január 1-jét követő felhasználásáról
az áfatörvény 72. § (2)–(5) bekezdései alapján
az adóhatóság által engedélyezhető adó-visszaigénylés lebonyolításáról szóló 7006/2006. (AEÉ 12.) APEH irányelv módosításáról
Az általános forgalmi adó (áfa) visszaigénylése szempontjából nincs jelentősége a gazdasági esemény végbemenetelének vagy a felperes jóhiszemű eljárásának a számla befogadása során, ha a számlakibocsátó a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásával nem rendelkezik, vagy a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásában a számlák nemszerepelnek és a számlatömb beszerzéséről bizonylat nem áll rendelkezésre.
[Az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 13.§ (1) bekezdésének 16-18. pontjai, az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 96.§ (3) bekezdése, valamint a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet (R.) 1. §-a és 4. §-a]
Nem minősül a gazdálkodási körön belüli termékértékesítésnek, – és rendeltetésellenes joggyakorlást is megvalósít – amennyiben az ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság egyetlen alkalommal, nagymennyiségű pálinkás üvegeket vásárol és ugyanazon a napon, közel azonos tulajdonosi körrel rendelkező, szeszesital gyártásával is foglalkozó, azonos telephelyű társaság részére beszerzési áron továbbértékesít kizárólag azzal a céllal, hogy az átvihető követelésként nyilvántartott adót – a 4 millió forintos bevételi határ elérésére alapozva – visszaigényelje. Az ilyen jogügylet alapján visszaigényelt általános forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylésnek minősül.
1. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Ugyanakkor a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség keretében megtett vagyonnyilatkozat – mint írásbeli nyilatkozat – önmagával, tehát a nyilatkozat megtételével nem igazolja a benne foglalt adatokat.
2. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában azt hivatalból törli. Az adózó tehát csakis és kizárólag a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülési idején belül rendelkezhet arról, hogy az adóhatóság által nyilvántartott túlfizetését más adótartozásra számolja el. Az elévülést követően az adózót ez a jog már nem illeti meg, de az adóhatóság hivatalból rendelkezhet a túlfizetés adótartozásra történő elszámolásáról, amennyiben adótartozás fennáll. Adótartozás hiányában ugyanakkor az elévült túlfizetést az adóhatóságnak hivatalból törölnie kell.
Az adóraktári áru „útjának” nyomon követhetőségét a jövedéki jogszabályok nagyon szigorúan szabályozzák. A felperes olyan áru beszerzése után kívánt áfát visszaigényelni, amelynek hollétét és tulajdoni helyzetét objektív tények alapján lehetett megállapítani. E szerint viszont az áru egyértelműen nem volt a számlakibocsátó tulajdona. Az adóraktár a számlakibocsátót nem is ismerte. A számlán szereplő jogügylet nem az ott feltüntetett felek között ment végbe, a számla súlyos tartalmi hibában szenved, hiteltelen, így adólevonásra alkalmatlan. „Feltételezésekre”, az adóraktáron belüli egyébként dokumentumokkal nem igazolható tulajdonosváltásra, döntést alapozni nem lehet.
